, (sik-am-ol-ik) k. m. sikaml-ott, htn. ~ani. 1) A menőnek lábai valamely sikos, sima alapon megcsúsznak. Megsikamlani a jégen, a viaszos padolaton. 2) Szélesb ért. csúszva mozog, halad, suhan, eltünik; kibontakozva elsurran. Sikamlik a csík, kígyó. Kezéből kisikamlott a pohár, hóna alól a könyv. A megfogott tolvaj elsikamlott. Átv. 1) sikamlik v. kisikamlik, elsikamlik a nyelv, a szó, a titok, midőn mintegy akarat ellen, vagy hebehurgyaságból kiejt valamit, s illetőleg köz hallomásra jut. Sikamlik a titok, hol a poharak csúsznak. (Km.). 2) Sikamlik az oly szó, vagy beszéd, mely a nemi szemérmet sérti, s az erkölcs ösvényéről mintegy félre csúszik.