, fn. tt. sikátor-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Szoros útczika, szűk köz, mely két utczát öszveköt, melynek neve néhutt közle, és szurdék v. szurdok; tréfásan: kutyaszorító.
Gyökre (sik) hasonló ugyan szük szóhoz: de egészben idegen eredetünek látszik, Gyarmathy a latin secator szóval rokonítja.