, (si-et-ség) fn. tt. sietség-ět, harm. szr. ~e. 1) Járási, menési, haladási sebesség, gyorsaság, mely által valaki bizonyos helyre mielőbb eljutni törekszik. Sietséggel kivonuló hadseregek. 2) Gyorsaság a cselekvésben, végrehajtásban, mely a működő erőket rendkivüli mozgásba hozza. Sietség nyereség. Sietség kárt hozhat. (Ellenkező közmondatok, t. i. a körülményekhez képest). V. ö. SIET.