, (si-et-ő) mn. tt. siető-t. 1) Aki siet, azaz sebesen menve halad. Segítségre siető katonák. Városba, vásárra siető mesteremberek. 2) Gyorsan működő; ellentéte: Lassú, késedelmes, késő. Siető munkások. Siető óra, mely kelletinél hamarabb jár, korán járó. 3) Valahova készülő. Siető félben lenni.