, (siv-ít) önh. m. sivít-ott, par. ~s, htn. ~ni v. ~ani. Éles si hangon kiált, mint a gyermekek, nők szoktak. Sivítanak a malaczok is, továbbá a sebesen fuvó, s résen áttörő szél. Az állati hangra vonatkozólag átvetve is hallani: visít. Rokonai: sipít, sivölt v. süvölt; ikertársa: rikít.