, (sis-kó) fn. tt. siskó-t, Mátyusföldén, de itt is csak ritkán hallható szó, mely közönséges sárkemenczét jelent. Valószinüleg a tűzre, sisegő v. sisergő égésre vonatkozó sis, zsizs, zsizsi szókkal egy eredetű. Ide tartozik a sül, süt is, melyeknek gyöke sü szintén a sisergő égést utánozza.