, (sik-am) elavult fn. melyből sikamik, sikamlik, sikamít származnak. Eredetileg csuszós állapotot, vagy tulajdonságot jelenthetett, s alakra hasonló a futam, folyam, iram, élem, vérem és sok más részént élő, részént elavult törzsszókhoz, melyeket újra föléleszteni nyelvünk érdekében volna.