, (si-as) mn. tt. sias-t v. ~at, tb. ~ak. Erdélyi tájszó, s am. hamis, csalfa. Gyöke si, melyből as képzővel lett sias, mint fi fias; ki kies; uri urias; ví vias(kodik). Alapfogalomban egyezik vele azon csi, melyből a székelyes csián, máskép: csalán származik, t. i. azon növény, mely a roszat nem gyanító hozzá nyulónak kezét megcsipi, s mintegy megcsalja.