, (seny-v-ed) önh. m. senyved-t. Azon kóros állapotban szenved, melyet senyvnek nevezünk. V. ö. SENYV. Különösen tájszólással am. merevülésig zsibbad, érzéki tehetségét veszti, megsasusodik. A sok ülésben lábai elsenyvedtek. Alig érzi a karját, úgy elsenyvedt. Tájdivatosan semmed, senved, sennyed.