, (ser-l-ő) fn. tt. sellő-t. Néhutt: séllő. Így nevezik több vidéken, nevezetesen Szatmárban, Máramarosban a folyók, patakok azon helyeit, hol nagyobb esésök levén, sebesebben folynak. Nevét suhogó hangjának utánzásától kapta, valamint sé, séd, Sió, Sajó, zsilip v. seleb. V. ö. SER, (1).