, (séta-al) önh. m. sétál-t. 1) Csupán testi mozgalom kedveért, vagy mulatságból, időtöltésből, nem valahova utazás, vagy holmi teendő végett, ide-oda, fel-alá jár-kel. Utczán, viz mentében erdőben, kertben, szobában, udvaron sétálni. Föl-alá sétálni. Királyi mulatság erdőkben sétálni. (Faludi). Könnyű annak sétálni, kinek más dolga nincs. (Km.) 2) Lassu, kimért léptekkel megy, jár, mint rendesen a sétálók szoktak. Ne sétálj, hanem siess szaporán. Elsétálni a szomszéd faluba. Kisétálni a szőlőhegyre. Kisétálni magát. Tessěk besétálni. 3) Minden czél nélkül, henyén, dologkerülve járkel, máskép: sérikál, sérifikál. Megsétál, mint kunok ebe a homokon. (Km.).