, fn. tt. sétá-t. Jelent ide-oda, föl-alá járást, mely csupán némi időtöltésből, mulatságból, vagy azért történik, hogy a veszteglésben elsenyvedt test mozgásba jőjön.
Némely öszvetételekben jelent időtöltési kirándulást is lovon, kocsin, hajón; sétalovaglás, sétakocsizás, sétahajózás. Séta hihetőleg öszvetett szó a sé és ta gyökökből, a sé pedig egyezik szé és té szórészekkel; emez a tétova, tétováz, téltúl, tébolyog öszvetételek egyik alkatrésze; a szé, v. rövid e-vel sze gyökből pedig a szét v. szélt, széled stb. származékok erednek. Mindezekben alapfogalom a bizonytalan, határozatlan irányu mozgás. Ide tartoznak a té gyöknek téved, tévelyeg származékai is. Ennélfogva séta am. széta vagy pedig téta, azaz tétova, majd ide, majd oda irányzott, t. i. járás, honnan sétál am. ide s tova járkel.