, (ser-ěg-en-t-ő) mn. és fn. tt. serkentő-t, tb. ~k. Aki, vagy ami serkent, azaz, álomból fölverő, vagy ösztönöző, nógató, sürgető. Serkentő zaj, kiáltás. Lovat serkentő ostor, sarkantyú. Mint főnév jelent óramüvet, melyet ha felhúznak, a kijelölt időperczben zörgést ütve jár le, s arra szolgál, hogy az alvót fölrezzentse.