, SEJDITÉS, (sej-d-ít-és) fn. tt. sejdítés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. 1) Szagolás, melynél fogva valaminek hollétét, mivoltát gyanítjuk, érezzük. 2) Észrevevése valaminek, de csak némi homályban, midőn világos eszménk nincs róla. Ha sejdítésem nem csal, mintha álgyulövést hallottam volna. V. ö.SEJDÍT.