, (seb-hely) ösz. fn. A begyógyúlt sebnek hátramaradt nyoma, mely majd némi mélyedés, majd kidudorodás, majd csak sajátszinü folt gyanánt tünik szembe. A sebhelyek legszebb diszjelei a vitéznek.
"Szép a vitéznek sebhelye, homlokán.
Berzsenyi.
"Holt sebhely is érez idő változásán.
Arany J. (Buda halála).