, v. SÉRTHETLEN, (sér-t-het-[et]len) mn. tt. sérthetetlen-t, tb, ~ěk. Amit, v. akit sérteni nem lehet, a törzsszónak minden értelmében véve; V. ö. SÉRT. A burokban született embert sérthetetlennek tartják a babonahitüek. Néha am. akit v. ámit sérteni bűn, nem illik, nem szabad. A fejedelem személye sérthetetlen. Határozóként am. sérthetetlen állapotban; sérthetetlen módon.