, (sér-ěsz-ik) k. m. szérsz-ětt, htn. ~eni. Székely szó. Máskép: sérzik, s általánosabban: sérül. "Ha ki nappal jár nem sérszik meg, mert látja e világnak világát. Ha ke(dég) éjjel járand, megsérszik. (Müncheni cod. János XI.). Éltek vele a régiek közől Telegdi és Pázmán is. l. SÉRZIK, és SÉRÜL.