, (ser-ül-ög-öz-ik) gyak. k. m. serülköz-tem, ~tél, ~ött. 1) A fonnivaló szálak, vagy a fonalak folytonosan sodródnak, pederednek. Ki-, be-, körül-, öszveserülközik. A középképző k átalakult g, mely az alapfogalom gyakorlatát fejezi ki, mint a törölközik, feledkezik, szánakozik, várakozik, s több másokban. 2) Am. sürögforog, különösebben serülködik alakban a székelyeknél divatozik, s átv. ért. am. alattomosan, ravaszul forgolódik, hogy csalást követhessen el, pl. a macska serülködik, midőn egeret akar fogni. Ezt máskép így is ejtik: sirülködik, sürülködik, ez utóbbi alakban gyökben egyezik vele sürgölődik, sürögforog. V. ö. SERÍT, SIRŰL.