, (sér-v) fn. tt. sérv-et, harm. szr. ~e. Széles ért. mindenféle seb anyagi, erkölcsi, és szellemi jelentéseivel, s körülbelül egy a sér főnévvel, azon különbséget kivéve, miszerint a sérv a sér igének részesülőjéből módosított alak, tehát sérő t. i. baj, állapot. Ily viszonyban állanak egymáshoz a seny és senye, ned és nedv, eny és eny stb.