, (sér-t-etlen) mn. tt. sértetlen-t, tb. ~ěk. Aki vagy ami nincs sértve; a maga épségében meglevő, miben kár nem történt; erkölcsileg megkémélt, tisztán maradt, szeplőtelen. Sértetlen testtel megtérni a csatából. Sértetlen fák, bútorok. Sértetlen erkölcsi érzet, szüzesség, szemérem. V. ö. SÉRT. Határozóként am. sérelem nélkül.