, (ser-el-ik) k. m. serl-ětt, htn. ~eni. Mondják a székelyeknél fonalról, midőn sodródik, pederedik, öszvezsugorodik, pl. mikor szőnek és nyirkos időben nyitva az ajtó, a fonal egybesodródik és azt mondják: tedd be az ajtót, serlik a fonal. (Incze József). V. ö. SER, (2), fn.