, (serte-pěrte) ösz. mn. Tisza vidékén divatozó tájszó, s am. mindenfelé sürgőforgó, járókelő, nevezetesen némi szeleskedéssel forgolódó, túl a Dunán egyszerüen: serde, v. hangáttétellel setre, honnan a setrepila, és hetrepila öszvetételek. Alakra nézve olyan, mint a beszélőre vonatkozó hetlekotla, herdehurda, hebehurgya, terefere, teretura, deredara, és nyelvünkben divatozó igen számos ikerszók. Gyökei a mozgást jelentő serěg, pěrěg igék, melyekből különféle változatokkal eredtek, sergő pergő, serge perge, mint irge firge, ürge fürge, továbbá, serde perde, végre serte perte, mint lapda lapta, csapda csapta. Az első rész lehet szerte is, honnan az összetétel így állana: szerte-perte szintén ikerített szó.