, (ser-k-en-t-ěg-et) gyak. áth. m. serkentget-ětt, par. serkentgess. Gyakran, vagy többeket serkent. Oly mélyen alutt, hogy hiába serkentgettem. A lusta lovat serkentgetni kell. Ez igében két ellentétes képző rejlik, mi nyelvünkben nem ritkaság, az első t. i. egyszeri mozdításra, a másik a mozdítás többségére mutat. Régiesen: serkeget. "Levelem és emberem által es (is) igen serkegettem őketh. Levél 1551-ből. (Szalay Ágoston. 400 m. l.).