, fn. tt. serleg-ět, harm. szr. ~e v. ~je. A régieknél, nevezetesen Pázmánnál am. ivópohár, s alatta ma nagyobb szerü ivópoharat értünk; rokon jelentésü billikom szóval.
"Megcsipegetném falatodat
Serlegedből innám borodat.
Kazinczy F.
Gyöngyösynél: sellyeg. Eredetére nézve gyöke rokon a hangutánzó szür v. ször gyökkel, szürcs vagy szörp törzsekben; innen jelentése mintegy szörpölő, vagyis szörpöleg, szörpleg. Tehát ezen származtatás szerént is olyan ivó edény, melyet nem egyszerre kiinni, hanem melyből csak mintegy szörpölgetni szoktak. A persában és arabban surb am. ital (potio, potus. Vullers). Egyébiránt némileg hasonlók az egészhez a latin calix, hellen σκαλλις v. ρκαλις ivóedény, német Schale, mint ivócsésze.