, (sěr-p-en-ő) fn. tt. sěrpenyő-t. 1) Vaslemezből vagy cserépből való, lábas vagy lábatlan edény, melyben rátani, vagy sütni szoktak valamit. Serpenyő nyele, lába. Serpenyőben zsirt olvasztani, kolbászt sütni. Néhutt különbözik tőle a rendszerént cserépből való lábos. 2) Vas vagy réz lemezből alakított tányér-, vagy csészeformák melyek a mérleg rudjáról kétfelűl alá lógnak, s egyikbe a nyomtatékot, másikba a mérnivalót teszik. Mérlegserpenyő. 3) Szélesb ért. akármiféle vas lemez, pl. serpenyő a puskán. A rátó v. rántó serpenyő gyöke a hangutánzó sěr, (mely rokon a mély hangu zsar gyökkel zsarát szóban), s törzsöke: sěrpen, melynek n betüjét a szokás lágyítva ejti, mint a věrhenyő, derhenyő, keszkenyő, rekenyő s több másokban. Többi jelentései átv. értelmüek, mennyiben a rátó serpenyőhöz többé-kevésbbé hasonlók. Serpeny alakuvá csak újabb korban rövidült.