, (ser-k-en-t) áth. m. serkent-ětt, par. ~s, htn. ~ni v. ~eni. 1) Eszközli, hogy valaki serkenjen, némi erőszakkal fölébreszt, álmából fölriaszt valakit. Zörgés, kiáltás által fölserkenteni az alvókat. A vészharang fölserkentett bennünket. 2) Némi ösztön által serény, gyors cselekvésre, mozgásra, sietésre nógat. Serkenteni a munkásokat. Serkentsd a lovat, hogy húzzon, fusson. V. ö. SERKEN.