, (ser-ke) fn. tt. serké-t. A tetünek, különösen a fejben tanyázónak tojásai, és a belőlök kikelt fiatetük. Var alatt növő serkék. Kimosni, kifésülni a serkéket. Csipik a serkék. Serkéből lett tetü jobban csip. (Km.). Nevét vagy onnan kapta mert seregesen tenyészik, vagy a fiatal növésre, csirázásra vonatkozó ser gyöktől, melyből serdül, sereng, mély hangon sarj, sarju, sarjadzik származtak, elemezve seregő, serege, serge, serke. Törökül: szirke, lapp nyelven: csurosz, mordvinul: sarhka, erza-mordvinul sarko, votjákul: szerer, finnül: szaivare stb.