, (sér-incz) fn. tt. sérincz-ět, harm. szr. ~e. Édes vizekben lakó halnem, ezüstszinü pikkelyekkel, vörös szárnyakkal, s tüskés háttal, melynek sértő tulajdonságától vette nevét, hasonló hozzá a sigér, sügér. Különbözik tőle a dörgécs, melynek szintén tövises a háta, de a sérincznél kisebb faju. Sándor I. szerént latinul: perca cernua; mások szerént: acerina.