, fn. tt. sergé-t. Elavult szó, Molnár A. szerént am. a latin siparium, szinházi függöny, Calepinusnál am. stragulum, mely általán terítőt, takarót, befödőt jelent. Ezen értelmezéseknél fogva valószinünek látszik, hogy gyöke ser nem egyéb mint azon ter, melyből terűl, terít, terítő származnak, innen eredt a tereget igének törzsöke tereg, melynek részesülője teregő, terege, öszverántva terge, ami terít, betakar valamit, vagy ami elterűl, mint a függöny. A t átváltozva s-re lett serge, mint téta = séta; tegít = segít; tánta = sánta (tántorogva lépő); taraglya = saraglya stb.