, (ser-ít) áth. m. serít-ětt, par. ~s, htn. ~ni v. ~eni. 1) A székelyeknél am. pederít, sodorít, pl. fonalat, czérnát. Ez értelemben gyöke a sodrást jelentő ser. V. ö. SER, (2). 2) Sodrófával a laskának való tésztát kinyujtja, honnan a serítőfa am. sodrófa. Erre nézve azt vélhetnők, hogy a terít alapfogalma rejlik benne; azonban a sodrófa és serítőfa azonsága oda mutat, hogy itt is a sodrásra vonatkozó ser a gyök. V. ö. SER, (2). 3) Valamit ügyesen, alattomban elcsen, ellop, pl. észre sem vettem, midőn elserítette a kezkenőmet. Itt a ser gyök átv. értelemben vétetik, mennyiben a serítő az illető tárgyat mintegy elsodorja, vagyis surranva elviszi.