, (ser-ény) mn. tt. serěny-t v. ~et, tb. ~ek. Ki testi, és lelki erejét sebes, gyors mozgásba hozva működik, ki munkáját, dolgait, kötelességét frisen, csüggedetlenül, folytatni, és bevégezni iparkodik. Ellentétei: lomha, lajha, lusta, lassu, rest, tunya. Hogy különösen a sebes haladásu munkásságra, fürgeségre vonatkozik, az is mutatja, mert az oktalan állatok közől csaknem egyedül a lóra alkalmaztatik. Serény szolgák, munkások, napszámosok. Serény gazda, tisztviselő. Serény elme. Serény tanító, serény tanuló. Serény vitézek, lovagok. Közmondatok: A serényt nem kell nógatni. Serényt int szorgalmatosságra. Serény lónak nem kell sarkantyú, vagy ostor. Serény tanítónak kemény a neve. Kár a vitéznek, serény paripának megvénhedni.
Gyöke azon ser, melyből gyors, sebes, fris mozgásra vonatkozó szók származnak. V. ö. SER, (1). Ide tartoznak a sirül, sürög, surran igék sir, sür, sur gyökei.