, (ser-d-ít) áth. m. serdít-ětt, par. ~s, htn. ~ni v. ~eni. 1) Bizonyos szálas rostu testeket sodrás által fonallá, madzaggá alakít, vagy sodródó mozgásba hoz. Midőn a gombkötő úgy nevezett sodrást csinál, serdíti a selymet, vagy a szőrt. A fonók is serdítik a len-, kender-, gyapjuszálakat stb. V. ö. SER, (2), fn. 2) Mint ,serde szótól származott ige, a székelyeknél am. serdévé azaz serénynyé tesz, megserényít. Ma bizon megserdítlek ha még ámolyogsz. (Kriza J.). 3) Ha, úgy veszszük, mint a ,serdül önható igével viszonyban álló átható igét, annyit jelentene: eszközli hogy valami gyorsan, élénken nőjön, élénk növésre késztet. Úgy látszik, ez érteményben használta Kazinczy Ferencz, eme versében:
.... valamint a völgy ere, mely hol
Szent ligetet serdít, hol szomjú holdakat öntöz.