, (sér-el-ěm) fn. tt. sérelm-et, harm. szr. sérelm-e. Általán, mindenféle bántalom, mely valami szenvedést, fájdalmat, rövidséget, kárt stb. okoz. Testi sérelem. Szívet szomorító, kedélyt háborító, becsületet illető sérelmek. Személyes, nemzeti, országos jogokon ejtett sérelem. Sérelmeket orvosolni, megtorolni. Sérelmek ellen panaszt tenni. A régieknél: sérelm, mint általában az alom elěm képzők o, ě nélkül jőnek elé: "Mert oth vagyon nagy keserüségös sérelm és fájdalm. (Góry-codex kiegészitése).
Gyöke sér, és törzsöke az önállólag nem divatozó sérel, melyből lett sérelel, öszvehúzva sérlel is, azaz sérteget, t. i. a sérel és sért v. sérít oly viszonyban állanak egymáshoz, mint segél és a régies segét, a régies mutal és mai mutat; az elavult szerel (honnan szerelem) és szeret; siral (honnan: siralom) és sirat, (régi) méltól és méltat stb.