, (ser-d-e) mn. tt. serdé-t. Szelesen sürgő forgó, kit máskép, ha férfi, szélpál-nak, ha nő, szélpilá-nak, hetrepilá-nak neveznek. Néhutt hangáttétellel: sedre v. setre; több vidékeken: szeleverdi, szelekótya. Rokon jelentésü és hangu vele az ikerített serteperte első része. Gyöke a gyors mozgásra vonatkozó ser, és törzsöke az elavult ige serd, melynek részesülője: serdő serde, mint sürgő sürge, fürgő fürge, stb.