, (ser-eg-ély azaz, seregelő) fn. tt. seregély-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Ismeretes madárnem, kúpalakú, vékony, hegyes, és jobbára sárgás csőrrel, fekete alapszinü s fehéres pettyü tollakkal, s két hasadéku nyelvvel, honnan egyes szók kiejtésére megtanítható. A bogyós gyümölcsöket, különösen a szőlőt nagyon szereti, és pusztítja. Nevét onnan kapta, mert seregesen jár, s végelemzésben am. seregelő; Bodrogközben: sereglye, a székelyeknél: serege. Minden seregély három szemet visz el a szőlőből. (Km.). A persa nyelvben: szárag.