, SERDÜL, (ser-d-űl) önh. m. serdűlt-t. Mondjuk mindkét nemü gyermekekről, fiúkról, és leányokról, midőn fölcseperednek, felnőnek, midőn pelyhesednek. Gyöke ser egyezik mély hangon sar gyökkel. V. ö. SAR. Innen a serdülő ifjút suhancz-nak, suhanczár-nak, siheder-nek is mondják, melyekben az alaphang szintén suhogó. Átv. ért valamivé kifejlődik, végrehajtatik.
"A régi tanács, ím, most serdüle tetté.
Arany J.