v. SERĚG, (ser-ěg) fn. tt. sereg-ět, némelyek újabb korban írnak sergět is; de mivel e szó rendesen nem hangugrató (az e az utóbbi szótagban ki nem esik), az oda mutat, hogy ezen e nem zárt ě; mert csak az ilyenekben van hangugratás pl. nyerěg, nyergět; melyet az általános nyelvszokás nem ejt így: nyereget; harm. szr. ~e, v. ritkábban ~je. 1) Mint gyűnév jelent általán sokaságot, melyet egy csapatba gyült, együtt levő, mozgó emberek, s más állatok képeznek. Templomban, szinházban öszvegyült emberek serege. Seregben járó utasok. Vendégek serege. Ökröket, juhokat, sörtéseket sereggel hajtani vásárra. Seregenként pusztító sáskák. Midőn barmokra vonatkozik, rokon a határozottabb értelmü csorda szóhoz. 2) Katonák, harczfiak sokasága, csapata. Hadi seregek. Lovas, gyalog seregek. Sereg java. Seregeket gyűjteni, gyakorolni, vezényelni. Vitéz, bátor seregek. Ezeredem, vér mezején vezetem, győzni vagy halni tanult seregem. (Csatadal az 1809-diki háboruból). 3) Egyházi nyelven, mennybeli lakosok, különösen angyalok sokasága. Angyalok serege. Mennyei seregek. Seregeknek ura, királyok királya. (Egyházi ének). 4) Szélesb ért. akármiféle sokaság. Sereggel jövő bajok. Nagy seregbe gyüjtött könyvek. Innen mint jelző általán jelent sokat, nagy számot. Sereg ember, sereg ló. Nagy sereg vadludak, foglyok. Sereg irományt égetett meg. 5) A növénytanban Linne szerént olyan fogalom, mely alá az alapjegyül fölvett fő bélyegben egymással megegyező növények tartoznak (Classis. Gönczy Pál). Ezen főbélyeg a hím vagy némelyek szerént poroda. Innen a seregek: egyhímesek v. egyporodások (monandria), kéthímesek v. kétporodások (diandria), háromhímesek v. háromporodások (triandria) stb.
Gyöke ser, mely az együtt levő, mozgó állati sokaságnak suhogó pezsgését, s légrázó hangját utánozza. Rokonai a mongol czerik, tatár-török cserik, csagataj cserig, lengyel szereg, német Schaar, olasz schiera; továbbá a magyar csorda, Göcsejben cserda, német Heer, Herde, latin grego (congrego), grex, cohors stb. Adelung is a német Schar-t hangutánzónak állítja.