, fn. tt. ser-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e v. ~je. A székelyeknél am. a fonalnak, czérnának sodrása, egyes szálacskája, pl. midőn a sodrott czérna vagy fonal visszafelé sodródik vagy sodortatik, azt mondják: kiment a sere, azaz sodrata. E szónak származékai: seréb, bizonyos számu fonalakból álló kötés; máskép: zseréb, továbbá: serít = sodor, peder, serlik = sodródik, pederedik.
Legvalószinübb, hogy a jelen értelemben vett ser a sodrásnak suhogó hangját utánozza. A török nyelvben sirit am. czérna, szalag (Vámbéry).