, fn. tt. sěr-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Malátás gabonából, különösen árpából, komlóval és más vegyülékekkel főzött, s erjesztés által éldelhetővé lett szeszes, és tápláló ital. Sert főzni, mérni. Fehér, barna ser, keserü ser, habzó ser. Sert inni. Sertől megrészegedni. Jó a ser, de bor az anyja. (Km.). Bajor, csehországi, osztrák ser.
"Serem is van, borom is van,
Hej! kökényszemü lányom is van.
Népdal.
Sernek nevezik azon pezsgő italt is, melyet bizonyos folyadékkal pl. vizzel, musttal, borral, eczettel, serrel kevert mézből készítenek: méhser v. mézser, túl a Dunán: marcz. Gyökre nézve hasonló hozzá a latin cervisia v. cerevisia, mintha ser-víz (?) volna.
A sernek természeti tulajdonságánál fogva legvalószinübb, hogy neve azon pezsgést, sisergést utánozza, mely különös sajátságát teszi, s rokon a fentebb elsorolt ser gyökü szókhoz, azon különbséggel, hogy az italt jelentő sěr-ben zárt ě hangzik, s nagy kiterjedésü tájszokás szerint ö-re változik: sör. Rokonok vele a persában szur (potus ex oryza paratus, etiam boza dictus. Vullers); a persában s törökben sarab, mely bort jelent; (maga a ser a törököknél arpaszuju azaz árpavize). A latin cerevisia törzse is megegyezik a ser szóval, de az egésznek eredetét nem ismerjük. Egy régi iró Isidorus ,Ceres szótól származtatja. A mongol sira uszun szószerént am. sárga víz.