, önh. m. sér-t. Tájdivatosan am. valamije fáj. Mid sér? (Szabó D.) azaz, mid fáj? Sér a fejem, sér a kezem (Szabó D.) azaz fáj a fejem, fáj a kezem. Ebből lettek: sérd, mint kér, kérd, továbbá: sért, sérel, sérzik, sérűl, sérv stb. Rokona a mély hangu sar, melytől sarab, sarabol, sarló stb. származik. V. ö. SAR, (1). Egyébiránt azon szók egyike, melyek egy alakban igék is, nevek is, mint zár, nyom, les, nyit, csavar, zavar stb. Rokonok mind érteményben, mind hangokban a sért szóval a csagataj sirt-mak, török szirt-mak, a sérül szóval a csagataj siril-mak, török sziril-mak. (Vámbéry).