, fn. tt. sér-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e v. ~je. Testi, vagy lelki fájdalmat okozó, s mintegy sebző ártalom, vagyis: ami fáj. Különösen, kóros állapot az állati, nevezetesen emberi altestben, midőn a belek egy része valamely erőszakos rázás, rándulás stb. által helyzetéből kimozdúl, és alább száll, s némi kidudorodó daganatot képez. (Hernia). Továbbá hasonló kóros állapot más testrészekben is, mint, vízhólyagsér, heresér stb. V. ö. SÉR, (2).