, (seny-v) fn. tt. senyv-et, harm. szr. ~e. Az állati vagy növényi élő testnek azon kóros állapota, midőn az életnedvek rendetlen folyása, vagy megromlása miatt vésznek, rohadásnak indúl, midőn sínlődik, illetőleg zsibbadoz, vagy megránczosodik, öszvezsugorodik, érzéketlenné lesz stb. Mennyiben fájdalommal jár, rokon hozzá szenv v. szenyv. V. ö. SENY.