, (sěp-ěr) áth. m. sěpěr-t v. sěpr-ětt, htn. ~ni v. sěpr-eni. Általán, seprűnemü eszközzel hárít valamit. Különösen, valamely térről, vagy testek fölszinéről a szemetet, gazt, port, s akárminemü rondaságot seprüvel elhárít, letisztít. Kiseperni a szobából a szemetet, forgácsokat. A falakról leseperni a port. Elseperni az ajtó, kapu elől a gazt. Kiki a maga háza előtt seperjen. (Km.). Mondják azon térekről is, melyekről valamit eltisztítanak. Szobát, udvart, utczát, kéményt seperni. Seprik a pápai utczát. (Népd.). Továbbá, holmi elszórt, kisebb nemü jószágot seprűvel öszvehidor. Öszveseperni az elhullott gabnaszemeket. A szérűről a polyvásba beseperni a kicsépelt gabonát. Gömbölyübb ajakkal: söpör. Gyöke azon suhogó hangot utánzó sěp, melyet a seprés alatt hallani. Hasonló hangutánzásra mutat a Mátyusföldön divatozó sújt, hol e helyett: seperd ki a szobát, így szólnak: sújtsd ki a házat. Arabul: szafara, törökül szüpür-mek, innen: szüpürge am. seprü.