, elavult gyök, melyből származtak: senyed, senyedeg, senyedeges, senyv, senyved, senyvedék (a Nádor-codexben am. sennyedék). Jelenti az állati és növényi élő testnek romlandó, veszendő, rohadó állapotát. Rokona azon szen gyök, melyből szenved eredett; továbbá sín, v. síny, mint sinlik v. sínylik gyöke, és mélyhangon: sany, sanyar stb. Mennyiben némely származékai az állati test zsibbadását jelentik, rokon gyöküek vele: zsibbad, és sóba v. zsába; végre minthogy a senyedeg fekélyt is jelent, e tekintetben hasonló hozzá a geny, genyed, genyedés, és a latinban sanies. Hogy a seny v. senyik hajdan mint ige is létezett, okszerűleg gyaníthatni e származékából senyv, mely elemezve senyő igenév, azaz, részesülő, mint ölő ölv, nyelő nyelv stb.