, (sem-mi-s-ít) áth. m. semmisít-ětt, par. ~s, htn. ~ni v. ~eni. Szoros ért. valaminek létét egészen megszünteti, mi akkor történnék, ha a létezőnek nem csak alakja, hanem lételemei is megszünnének lenni. Szélesb és szokottabb ért. azt eszközli, hogy valami ne legyen az többé, ami bizonyos alakban volt, hogy czélba vett működése, vagy hogy előbbi épsége végképen megszünjék, hogy érvénytelenné váljék stb. Rendesen meg igekötővel használtatik. A tűz, árvíz megsemmisített sok helységet. Rongálás által megsemmisített eszközök, fegyverek. Új végrendelet által megsemmisíteni a régiebbet. Megsemmisített váltók, kötelezvények. Megsemmisített birói eljárás. Néha am. tönkre tesz, végső inségre juttat. A sok csapás megsemmisített bennünket. V. ö. SEMMI.