, (sely-p-ít) önh. m. selypít-ětt, par. ~s, htn. ~ni v. ~eni. Bizonyos hangokat hibásan ejt ki. V. ö. SELYP. Ezen igének képzőjénél fogva áthatónak kellene lennie; de szokása nyelvünknek több hangejtésre vonatkozó, s önható igéket így képezni, pl. rikít, sikít, sipít, kukorít, kiált, rikolt, sikolt, ordít, vont, üvölt stb. Egyébiránt ezek is, valamint más önható, sőt közép igék is, vonzanak tárgyesetes viszonyneveket, pl. nagyot kiált, rikkant, sokat ordít, kukorít stb.