, (sely-ěm) fn. tt. selym-ět, harm. szr. selym-e. A selyembogárnak finom, fényes, szilárd szálakból álló szöveménye, akár nyersen véve, amint t. i. a gubóban öszvetekeredett; akár fonalakká sodrott, vagy fonott állapotban. Nyers, fonott, sodrott selyem. Bojtos selyem. Félselyem olyan szövet, melynek csak egy része selyem, a másik pedig gyapot. Selyemmel himezni, kivarrni valamit. Névszócserével, selyemszövetből készült ruha. Selyemben járni. Csakúgy suhog rajta a selyem. Selyembe, bársonyba öltöztetni valakit. Átv. selyemhez hasonló finomságu. Selyem haj, selyem gyapjú. Selyem mező, selyem rét. A völgyi mezőnek selyme. Képes kifejezéssel, selyemélet, igen szép, fényes, gyöngyélet.
A selyem nevei számos nyelvekben abban egyeznek meg, hogy első gyökhangjok sz v. s, minek közös okát legalább részben talán a selyem suhogásának hangutánzásában kereshetjük. Legközelebb áll a magyar selyem szóhoz a latin sericum, melyet némelyek a görög σηρ-től származtatnak, mely selyembogarat jelent; mások azt a ser (többesben seres) nevü ázsiai népségtől származtatják (a görög σηρ szóval együtt. "Assyrius gemmas, Ser vellera, thura Sabaei. Ausonius.). Továbbá ide sorozhatók a svéd, dán silke, ángol silk, angolszász seolc, német Seide, franczia soie, sínai sí (tela serica), mongol sirgek (rohe Seide) stb. Az illir és vend nyelvekben Dankovszky szerént: szvilen.