, (sek-ély) mn. tt. sekély-t v. ~et, tb. ~ek. Tájdivatosan am. a maga nemében kicsi, keves, nem nagy terjedelmü. Ez értelemben egyezik vele csekély. Az erdészetben jelenti a talajnak csekély mélységét. Különösen mondják pedig vízről, mely nem mély, melyet könnyű meglábolni. Innen főnevül használva jelenti a víznek, folyónak magasabb fenekét, zátonyosát, mint átkelésre v. gázolásra alkalmas helyet. A sekélyen átmenni. Egy értelmü lévén a csekély szóval, gyöke is egy ezével, t. i. csek. Az utóbbi jelentésben egyezik vele némileg a székely sugó v. sugár; l. ezeket. Rokonul tekinthető a német seicht, a lapp coke, cokes, csagataj szíg.