, (sej-t-ěs) mn. tt. sejtés-t v. ~et, tb. ~ek. Sejtekkel ellátott; továbbá, a viaszsejthez hasonló szövetü, likacsos, fiókos. Sejtes méhkas, sejtes méz. Sejtes kövek, gombák. A növényi vagy állati testnek sejtes részei. Különösebben a növénytanban sejtes (favosum) az olyan vaczok (receptaculum), melynek lesüppedései egyenszögüek, s válaszfalai vékony hártyásak, milyen a bordon (onopordum) vaczka. (Gönczy Pál). Legkülönösebb érteményben sejtes növények (plantae cellurales, Zellpflanzen) azon alsóbb szervezetü növények, melyeknek edényök nincs, hanem csupán sejtekből állanak. (Erdészeti Műszótár).