, (seg-ít-ség) fn. tt. segítség-ět, harm. szr. ~e. Tettben nyilatkozó részvét, melynélfogva a megszorult állapotban levőn segítünk; amit más javára, kedvéért teszünk, hogy bizonyos zavarból kiszabadítsuk. Különbözik tőle a segítés, mennyiben ez a részvétnek gyakorlását fejezi ki. Segítségért folyamodni. Valakinek segítségére lenni. Valakit segítségül hívni. A megszorult állapotban levőnek felkiáltó indulatszava. Oda vagyok, segítség! Egy értelmü vele segedelem, és az ujahb divatú segély. Régiesen: segétség. "Nyilván szíkelkedik segéthségh nékül. Levél 1555-ből. (Szalay Ág. 400 m. 1.).